Rizling generáció

Jó bornak is kell cégér - Borok a Balaton északi partján – ízek, identitás, kilátások 

A FolkEmbassy Szabadegyetem november 19-i estjén a magyar bor, azon belül is a Balaton-felvidéki bor került középpontba. Megtudhattuk, mi az a Rizling Generáció, milyen a magyar borok híre külföldön, mi a szakértő borkóstolás titka, milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy fiatal boros gazdának és végül, de nem utolsó sorban, hogy parafával vagy kupakkal zárjuk-e le a borosüveget.

Mindezt két fiatal borász, Barabás Barna és Ruppert Márton mondta el az összegyűlt szép számú közönségnek. Barabás Barna egy mindössze két éves borászatot üzemeltet feleségével, Lukács Lillával Balatonfüreden. A Zelna Borászat nyolc hektáron gazdálkodik, a fő szőlőfajta olaszrizling mellett merlot-t és caubernet sauvignont is termesztenek. Ars poeticájuk, hogy helyre jellemző borokat a legtisztább és a legmodernebb körülmények között állítsanak elő. Ruppert Márton a Martinus Borház képviseletében érkezett: ez a borászat Zánka fölött a Tagyonhegyen négy hektáron termeszt olaszrizlinget, rajnai rizlinget, sárgamuskotályt és cabernet franc-t. Organikus művelést folytatnak, vagyis nem vegyszerekkel, hanem kizárólag növényi alapú kivonatokkal permeteznek. 

A Rizling Generáció egészen új egyesület, éppen a szabadegyetemi beszélgetés előtti napon jegyezték be. Huszonöt Balaton-felvidéki pincészet alapította, köztük a Zelna Borászat és a Martinus Borház. Nevüket a tájegység jellemző szőlőfajtájáról, az olaszrizlingről kapták. Céljuk, hogy a környék fiatal borászai közös szervezetben érvényesíthessék érdekeiket, támogassák egymást, és előmozdítsák a Balaton-felvidéki és egyáltalán a magyar borkultúra fejlődését. Egymás borait közösen kóstolják és különböző szempontok szerint értékelik. A szempontrendszert nemzetközi normák szerint alakították ki, hogy ne a magyar átlaghoz, hanem a nemzetközi színvonalhoz igazítsák a minőséget. Mottójuk az őszinteség, mert csak az őszinte értékelés vezethet a mind magasabb kvalitáshoz.

Merthogy a minőséggel igenis problémák vannak. Miközben nagyon büszkék vagyunk a magyar borokra, külföldre menvén szembesülnünk kell azzal, hogy nem nagyon ismerik őket, és azzal is, hogy a magyar borok színvonala jócskán elmarad az olasz vagy francia borok átlagától. A több száz oldalas nemzetközi Boratlaszban mindössze két oldal van a magyar borokról. Mindezért elsősorban a szocializmus évtizedei felelősek, amikor a hazai borászat a tömegtermelésre állt át, a minőség sokadlagos szemponttá degradálódott. Oroszországnak például volt, hogy mustot adtak el, ami a szállítás során „érett” borrá. De a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban sem volt elég látványos a fejlődés, szemben például Szlovéniával, ahol minőségi borkultúra alakult ki. 

A lemaradás okai összetettek. A borászat még ma is „úri hobbinak” minősül, miután rengeteg pénzbe kerül egy megfelelő borászat kialakítása. Csak a gépészeti fejlesztés elérheti a 100 millió forintos nagyságrendet, ehhez járul a föld hektáronként több milliós ára. Mindez csak állami és uniós támogatással tud megvalósulni, főleg egy induló borászat esetén. Az Európai Unió támogatási politikája azonban ellentmondásos. Korábban arra adtak pénzt, hogy a gazdák kivágják szőleiket, ami nehezen helyrehozható károkkal járt országszerte. Ugyanakkor a befektetni kívánó borászok is kapnak támogatást az Uniótól. 

Nem csak a magyar borok minőségével, a marketingjével is baj van. „Jó bornak nem kell cégér” – tartja a mondás, de ez nem igaz: jó marketing nélkül az igazán jó magyar bor sem lehet eredményes külföldön. Itthon szerencsére van kellő piaca a magyar boroknak; ma már a külföldi tulajdonú áruházláncokban is zömmel hazai bort lehet kapni. De ez semmit nem jelent nemzetközi sikerességükre nézve. 

Egy borról szóló este természetesen nem lehet teljes borkóstolás nélkül. A jelen lévő két pincészet ízelítőt adott az általuk termelt borokból, és a borászok a szakértői borkóstolás titkait is megosztották a közönséggel. Fontos a bor folyamatos forgatása a pohárban, mert így történik meg az oxidáció folyamata, ami felszabadítja az illatokat és az ízeket. Nem csak ízlelni, nézni is kell a bort: a szép, tiszta szín minőségi borra utal. A bor mozgásából a glicerintartalomra lehet következtetni, ami pedig az alkoholtartalommal van összefüggésben. A rossz bort nem csak színe és íze jelzi, hanem a megivása után ránk törő fejfájás is. A bor tartósítását a kén biztosítja, a túl sok kén azonban ilyen nem túl kellemes következményekkel jár.

Végül választ kaptunk arra a kérdésre is, hogy parafadugóval vagy kupakkal zárjuk-e le a borosüveget. Miközben a csavarzáras megoldást sokan a gyenge minőség jelének vélik, meghívott borászaink a fémkupakra esküdtek a parafával szemben. A kupak nem csak hogy lényegesen kevesebbe kerül, mint a parafa, hanem az így tárolt borok sokkal frissebbek is maradnak. Ráadásul a parafa minősége is változó, és nincs rosszabb a gyenge minőségű, szétporladó dugónál. Na meg csavarni egyszerűbb is, még ha a dugóhúzás férfias élvezetéről le is kell mondanunk.

Kiss Csaba