Magyarok az NFL-ben

Touchdown magyar módra 

A „gurulós” foci itthoni ismertségében természetesen össze sem hasonlítható amerikai változatával, miközben utóbbinak is egyre több híve van már Magyarországon, nem utolsó sorban a gomba módra szaporodó sportcsatornáknak köszönhetően, amelyek egyre több NFL-meccset közvetítenek. (Az NFL a Nemzeti Futball Liga az Egyesült Államokban, méretében és fontosságában nagyjából az európai labdarúgás Bajnokok Ligájának felel meg.) Megközelíteni persze nem tudja az európai futball népszerűségét, ahogy az amerikaiak által soccernek hívott labdarúgás is sokkal kevésbé kedvelt az USA-ban, mint az ott nemzeti sportnak számító amerikai futball. A FolkEmbassy szabadegyetemén a tengerentúli sportág nem sok, de annál lelkesebb rajongója gyűlt össze a Kertem pincéjében, hogy meghallgassa Somogyi Zsolt „Soma” előadását az Amerikába szakadt és NFL-játékosként és/vagy edzőként sikereket elért hazánkfiairól.

Az NFL híres magyarjai két kategóriába sorolhatóak. Az egyikbe a már Amerikában született, magyar identitásukat már esetleg nem is tartó, magyarul nem beszélő távoli honfitársaink tartoznak, akik – egy kis képzavarral élve – már az anyatejjel szívták magukba az amerikai futballt; a másik kategóriát a még a Kárpát-medencében született és az Újvilágba kivándorolt magyarok képezik, akik úgymond az európai focin szocializálódtak, és az öreg kontinensen honos sportág tengerentúli intézményrendszerének hiányában váltottak az amerikai formára. Mindkét kategória igen eredményes játékosokkal és edzőkkel büszkélkedhet.

Az első, aki említenünk kell, George Halas, aki 1895-ben született Chicagóban, és a Chicago Bears edzőjeként és tulajdonosaként írta be nevét az amerikai futball történetébe. A „Papa Bear”-nek becézett Halas összesen nyolc NFL-győzelemnek volt a részese, összesen 324 győzelmet aratott, ami sokáig rekordnak számított. Ő volt az első edző, aki videóelemzést használt az ellenfél taktikájának kiismerésére. Szép kort ért meg: 1983-ban, 88 évesen érte a halál. A Chicago Bears tulajdonosa ma lánya, Virginia.

Don Shula apja Magyarországon született, és szüleivel még gyerekként tántorgott ki Amerikába. Fia, Donald Francis Shula Ohio államban látta meg a napvilágot 1930-ban, és Halashoz hasonlóan ő sem játékosként, hanem edzőként futott be karriert. Egyetemi csapatokban kezdett el trénerkedni, majd előbb a Baltimore Coltshoz, végül a Miami Dolphinshoz igazolt, amelynek 1970-től egészen 1995-ig volt edzője. Már 34 évesen az év edzőjének választották, 1972-ben pedig csapata veretlen sorozatban nyert Super Bowlt – ezt azóta sem tudta egyik csapat sem utánuk csinálni. A 72-es csapat játékosai a mai napig találkoznak, és koccintanak, ha már az összes esélyes klub szenvedett egy vereséget. Halas edzőként elért győzelmeinek rekordját ő döntötte meg: csapatai összesen 347 meccset nyertek meg vezetőedzői regnálása idején.

A Miami Dolphinshoz nem csak Don Shula, hanem egy másik második generációs magyar, Larry Csonka neve is kötődik, aki 1968 és 1974 között volt a csapat tagja, jórészt tehát Shula edzősködése idején. Csonka szintén Ohio államban született 1946-ban, és már korán kitűnt hatalmas termetével: először a védői, később a labdavivői pozícióban játszott. A Miamival kétszer nyer Super Bowlt, de nevéhez kevésbé hízelgő címkék is fűződnek: például a mai napig ő az egyetlen, aki labdavivés közben úgynevezett szükségtelen durvaságot követett el. 

Joe Namath szintén magyar családba született Pennsylvania államban 1946-ban, a családneve eredetileg Németh volt, amelyet azért változtatott Namathra, hogy az amerikaiak az eredeti magyar kiejtést használják. Karrierje szinte egészét a New York Jets irányítójaként töltötte, amellyel 1969-ben győzelmet aratott az akkor a Don Shula vezette Baltimore Colts fölött a Super Bowl-on.  

Eddig csak már Amerikában született magyar származású játékosokról és edzőkről volt szó, de természetesen a második kategóriában is vannak nagy nevek. Ők azok, akik Magyarországon vagy a határon túl születtek, és többnyire gyerekként kerültek ki az Újvilágba. Közülük is a leghíresebb Gogolák Péter, aki európai futballal oltotta be az amerikai testvérsportot, forradalmasítva az utóbbiban honos rúgótechnikát. Gogolák Péter Kornél 1943-ban született Budapesten, fiatalon már a Ferencváros igazolt játékosa lett, nem kisebb névvel, mint Albert Flóriánnal egy csapatban. Szüleivel és testvéreivel az 1956-os forradalom után disszidált az Egyesült Államokba, ahol a kis Péter nem tudta folytatni európai focis karrierjét, így jobb híján az amerikai futballt választotta. Mi más lett volna belőle, mint rúgójátékos, és az európai foci rúgótechnikáját alkalmazta az Újvilágban is, ami akkoriban nagy előrelépést jelentett, hiszen ezzel a módszerrel sokkal messzebbre lehetett eljuttatni a labdát. Még egy forradalmi változás fűződik a nevéhez. Az USA-ban sokáig két profi liga volt, az NFL és az AFL, Gogolák pedig az AFL-es Buffalo Bills játékosa volt. Az NFL-es New York Giantshez való igazolása volt az egyik oka a két liga összeolvadásának. Péter öccse, Gogolák Károly, szintén elismert amerikaifutball-játékos lett.

Az utolsó magyar, akiről szó esett, Meskó Zoltán, aki nemrég még profi meccset játszott, de ma már nem aktív labdarúgó. Meskó Temesváron született 1986-ban magyar családban, és gyerekként szintén az európai foci volt a szenvedélye. Családjával együtt Amerikába vándorolt ki, ahol neki is meg kellett tanulnia az amerikai futballt, és Gogolákhoz hasonlóan ő is rúgó, egész pontosan punter poszton játszott a New England Patriotsban. Ő és Gogolák Péter is többször hazalátogatott Magyarországra, hozzájárulván, hogy az amerikai futball itthon is egyre népszerűbb legyen.

Kiss Csaba